Ismét megszervezzük, kérlek adjátok tovább a hírt babát váró és kisgyermekes ismerőseiteknek!
Az előadások részletes tartalmát és egyéb tudnivalókat olvashattok a plakátra kattintva
2012. október 4., csütörtök
2012. július 7., szombat
Hordozós baba "készítése"
Többen - klubok, leendő tanácsadók - kerestek meg az utóbbi időben azzal a kérdéssel, hogy ha nem tudnak/akarnak gyári hordozós babába beruházni, milyen más lehetőség van arra, hogy a hozzájuk forduló szülőknek mégis segítséget tudjanak nyújtani, kötéseket tudjanak bemutatni.
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy tanácsadóként (is) azt vallom, hogy kizárólag akkor tudok minőségi munkát végezni, ha minőségi eszközökkel dolgozom. Ugyanúgy, ahogy kendő és kendő között is óriási különbségek vannak, úgy a hordozós babák közt is. Mindenképpen ajánlatos tehát beruházni egy profi babába, pláne ha tanácsadóként dolgozunk. Kevés annál rosszabb látvány, élmény van, mint amikor egy tanácsadás alatt az elméletet nem tudjuk alátámasztani a gyakorlattal, mert a demonstrációs babánk alkalmatlan a feladatra (nem görbül a háta, térde, stb). Természetesen a gyári babák sem tökéletesek és az áruk is borsos, ezért alaposan járjuk körbe a témát, mielőtt vásárolunk.
Mindamellett előfordulhat, hogy átmeneti megoldásra van szükségünk, erre az esetre szeretnék segítséget nyújtani abban, hogy hogyan alakíthatunk át egy egyszerű játékbabát hordozóssá.
Gyerkőceink kiselejtezett játékai között vagy akár aukciós oldalakon párezer forintért találhatunk erre alkalmas játékbabát. Méretet tekintve az az irányadó, hogy mire szeretnénk használni a babát. Általános célra (újszülött, pár hós babák tanácsadásánál) a legalkalmasabb az 50-55 centis, ha nagyobb gyerkőcökhöz megyünk majd, akkor érdemes egy ún. totyogú méretűt választani, 65 cm körülit. Koraszülött babák tanácsadásához feltétlenül kisméretű babát válasszunk!
(a képen látható játék 47-48 centis)
Nagyon fontos, hogy a kiválasztott baba ízületei (könyök, térdek) ne legyenek műanyagok és a feje forgatható legyen!
Amire az átalakításhoz szükségünk lesz:
- madárhomok
- olló
- tölcsér
- mérőedény
- kábelkötegelő (4 db)
- zacskók (12 db)
- erősebb zsineg
- biztosító tű
- csőrös pohár/edény
A baba megtöltésére én madárhomokot ajánlok (állateledel boltokban párszáz forintért kapható), mert apró szemű és fertőtlenített. Igény esetén lehet bele keverni egy kevés szárított levendulavirágot is, és akkor garantáltan nem lesz vele gond és még finom illatú is lesz. :)
A homokot zacskókba töltve tesszük a babába, fontos, hogy a zacskók jó erősek legyenek (én két darabot teszek egyszerre, így ha az egyik kilyukad használat közben, nem történik baj) és ne zörögjenek!
Az erősebb zsineg a baba fejének rögzítéséhez kell majd. Ezeknek a játékoknak a nyaka a legtöbb esetben kábelkötegelővel van lekötve, de ettől merev lesz a fejtartása a babának, ezért ajánlatosabb zsinórral megkötni. Érdemes kötözés előtt szakítópróbát csinálni, eléggé bosszantó, hogy ha az utolsó lépésnél vagy épp tanácsadás közben szakad el a zsinór és esik le a babánk feje.
És most lássuk a készítés lépéseit:
Vágjuk el/bontsuk ki a baba karjait, lábait és fejét tartó kábelkötegelőket/zsinórókat és szedjük ki a baba gyári tömését! A puha tömőanyagot tegyük félre, még szükségünk lesz rá!
Ha a babát használtan vettük, akkor ez a fázis a legjobb lehetőség, hogy lemossuk, alaposan megtisztítsuk a műanyag részeket.
2. lépés: mérjük le a baba részeit a tömőanyag nélkül, majd mérjünk ki annyi homokot, ami a baba alapsúlyához hozzáadva kiadja a végső kívánt súlyt. Egy 50-55 cm-s baba végső súlya 3-3,5 kg legyen, egy 65 centisé 5-6 kg körüli. Koraszülött babát maximum 1,8-2 kg-sra készítsünk!
4. lépés: Miután betöltöttük a kívánt mennyiségű homokot, csomózzuk be a zacskókat, tűrjük be az anyagba és tegyünk egy kevés gyári tömőanyagot a tetejére. Fűzzünk be egy kábelkötegelőt és rögzítsük a kezet jó erősen! Figyeljünk arra, hogy a kézfej jó irányba mutasson, mert a kötegelő meghúzása után a karok forgatására már nem lesz lehetőségünk!
5-9. lépés: Ugyanígy járjunk el a többi végtaggal is! A baba fejét kb- félig töltsük meg homokkal, majd tegyünk bele annyi puha tömőanyagot, amennyi belefér. Így elkerülhetjük, hogy a zacskó lötyögjön a baba fejében. Az ezek után megmaradt homokot a már ismertetett módon töltsük a baba testébe. Utolsó lépésként, ahogy már korábban írtam, a nyakát erős zsinórral rögzítsük, többször csomózzuk meg, szorosan kössük át a nyakat!
Opcionális lépés: ha nem fért az előre kimért mennyiségű homok a baba testébe, akkor azt egy külön zacskóba töltve a baba pelusába is tehetjük. Hasznos ez a lépés abból a szempontból is, mert így (és mosható pelust használva) szép kis bugyrot kapunk a baba popsiján, ami megkönnyíti később a kendőkötéskor, hogy jó mélyen a kendőbe tudjuk ültetni, így kiválóan demonstrálható lesz vele a helyes tartás.
És íme a végeredmény! A hordozós baba öltözetével kapcsolatban még megosztanék néhány tippet. Mindig adjunk a babára sapkát, mert a műanyag fejről könnyen lecsúszkál a kendő bemutatás közben. Rugdalózó helyett zoknit és kisnadrágot viseljen a baba, hiszen valódi baba hordozása közben is felhívjuk arra a figyelmet, hogy ez utóbbi a kényelmesebb számára.
Sok sikert a hordozós baba készítésében!
2012. július 2., hétfő
Alvás (és hordozás)
Az év elején részt vettem egy alvástréningen Andusnál. Rettenetesen kétségbe voltam esve, mert az akkor már kétéves fiam még bőven nem aludta át az éjszakát, sokat ébredt, próbára téve ezzel az egész család tűrőképességét. Rengeteg hasznos ismeretet szereztem az alvás témakörében, megerősítést, támogatást kaptam, tippeket, trükköket, amiket alkalmazva -erőszak nélkül - ma már kellemesen, kényelmesen alszik a családunk.
Nem célom, hogy itt átadjam az összes információt, amit tanultam, mert egyrészt nem vagyok alvásszakértő, másrészt ajánlom mindenkinek, hogy személyesen vegyen részt a szemináriumon, nagyon hasznos, megéri, Andust szeretettel ajánlom! Hogy mégis miért születik poszt alvás témában egy hordozós blogon? Az utóbbi időben több szülővel találkoztam, akik végső kétségbeesésükben találtak a hordozásra, mert babájuk csak kézben tartva nyugszik meg, egyébként sokat sír, éjjel óránként ébred. A szülők elkeseredettek és fáradtak, aggódnak, hogy esetleg baj van a kicsivel, és úgy érzik, a hordozás segíthet.
Miért is fontos az alvás, miért alszunk? A legegyszerűbb válasz az, hogy azért, mert fáradtak vagyunk és kipihenjük magunkat. Valójában az alvás egy aktív pihenés, mely idegrendszeri aktivitással, helyzetváltoztatással jár. Bizonyos - tanuláshoz, emléknyom képződéshez - szükséges anyagok csak alvás közben tudnak termelődni, illetve eljutni a felhasználási területükre. Ezért van az, hogy ha nem alszunk eleget, csökken a szellemi tevékenységünk. Nem kell tehát részletezni, hogy miért fontos egy kisbaba számára (is!) a pihentető alvás.
Amikor egy kisgyermek sokat ébred éjszakánként, nehezen alszik el az ágyában, hamar befészkeli magát a gondolat a fejünkbe: alvászavaros. Rendületlenül ringatjuk éjszakába nyúlóan, homeopátiához fordulunk, esetleg leszoktatjuk az éjszakai szopikról... Pedig ha megértjük a kisbabák, gyermekek alvását, rájövünk, hogy teljesen normálisan "működik" a babánk.
De vajon miért gondoljuk, hogy a fent leírt kicsikkel baj van? Valószínűleg azért, mert a felnőtt ember alvásában az említett tünetek (nehéz elalvás, sűrű ébredés, felriadások, nyugtalanság) valóban zavarra utalnak. Ám egy kisbaba az alvásának jellemzőiben is különbözik a felnőttektől.
Az alvást (is) az ún. biológiai óra szabályozza, mely egy alvást-ébrenlétet szabályozó finom biokémiai egyensúly. Működését a melatonin termelődése nagyban befolyásolja. A melatonin az ún. tobozmirigyben termelődik, amit szokás harmadik szemnek is nevezni. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ez a hormon felelős azért, hogy ha sötétedik, elálmosodjunk, ha több fényt érzékel a szemünk, akkor pedig felébredjünk (ezért vagyunk télen fáradékonyabbak, álmosabbak). A melatonin termelődését tehát a fény mennyisége határozza meg, eredetileg így a biológiai óra működését a nappalok és éjszakák természetes váltakozása szabályozta. Amióta azonban mesterséges fényforrásokkal is rendelkezünk, felborult a természetes bioritmus. Alvás szempontjából fontos tudni, hogy a kék, hideg fények csökkentik a melatonintermelést, azaz nehezebben álmosodunk, nyugtalanabbul alszunk el és alvásciklusaink felborulhatnak (így nem tudnak megfelelő mennyiségben termelődni a poszt elején említett ingerületátvivő anyagok), ha például este tévézünk, számítógépezünk, házunk előtt utcai lámpa világít vagy kisbabánk szobájában kék színű éjszakai fényt használunk.
A kisbabáknál a hormonális és idegrendszeri működés még nem stabil, kiegyensúlyozott, ezért az alvásuk is rendszertelen lehet. A szülők számára a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a kicsi felcseréli a nappalt és az éjszakát. A babák biológiai órája kb. 6-9 hetes korban kezd érni és durván féléves korukig nem is működik szabályosan. Legkorábban 9-10 hónapos korra várható egy viszonylagos ritmus, amit azonban számos dolog felboríthat (betegség, fogzás, mozgásfejlődési lépcső).
A kisbabáknál a hormonális és idegrendszeri működés még nem stabil, kiegyensúlyozott, ezért az alvásuk is rendszertelen lehet. A szülők számára a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a kicsi felcseréli a nappalt és az éjszakát. A babák biológiai órája kb. 6-9 hetes korban kezd érni és durván féléves korukig nem is működik szabályosan. Legkorábban 9-10 hónapos korra várható egy viszonylagos ritmus, amit azonban számos dolog felboríthat (betegség, fogzás, mozgásfejlődési lépcső).
Anélkül hogy az alvási ciklusokat részletesen elemezném, el kell mondani, hogy a csecsemők alvási ciklusa 40-60 perc és egy éjjel kb. 10-12 a ciklusok száma (szemben a felnőttek 70-110 perc hosszú ciklusával, melyből 4-6 van éjjelente átlagosan). Az alvási ciklusok között ún. mikroébredések vannak, 1-2 perc hosszúak, nem emlékszünk rájuk, ilyenkor az alvás mély fázisából felszínes fázisba kerülünk, de fizikailag nem ébredünk fel (érzékeljük a környezetünkben történteket, de sokszor "beleálmodjuk" az álmainkba, pl. amikor az ébresztőóra csörgését beleszőjük az álomba és csak fokozatosan realizáljuk, hogy valóban csörög). A mikroébredések egyik jelentősége évezredek óta genetikailag kódolva van: az ősember kénytelen volt ellenőrzi bizonyos időközönként, hogy a környezete biztonságos-e? Ez az életbemaradásának egyik kulcsa volt. Ma már természetesen nem vagyunk kitéve vadállatok támadásának, de ezt újszülötteink nem tudják, ösztöneik és biológiai működésük arra ösztönzi őket, hogy minden váratlan, kellemetlen helyzetet életveszélyesnek érzékeljenek és ezt jelezzék. Hogyan függ ez össze az alvással? Ahogy láthattuk, babáink 10-12 alvási ciklust alszanak egy éjjel alatt, ez 10-12 mikroébredést jelent. A mikroébredés alatt kisbabánk ellenőrzi a környezetét, ellenőrzni, hogy ismerősek-e a hangok, szagok, a közvetlen (test)közelben van-e a biztonságot jelentő szülő? Amennyiben ezek egyike hiányzik, a kicsi felébred a mikroébredésből és jelzi a bizonytalanságát. Tehát ha pl. babánk külön szobában alszik, akkor könnyen előfordulhat és teljesen normális, hogy akár 10x is felébred egy éjszaka alatt.
A babák első két évében "jelentős gyarapodáson és fejlődésen mennek keresztül, és alvási-ébredési ritmusuk az ezzel kapcsolatos biológiai szükségleteiket követi. A felszínesebb alvásuk a túlélést és az egészséget szolgálja: könnyebben felébrednek kényelmetlen vagy veszélyes helyzetekben (pl. éhség, légzéskimaradás, ürítés, fájdalom, élesebb inger)" (részlet az alvástréning jegyzetből)
A fentiekből könnyen következik, hogy a hordozás hogyan segítheti elő a nyugodtabb alvást. Mivel a szülő közvetlen testkontaktusban van a babával, ritmikusan mozog vele, így a mikroébredés alatt a kicsi biztonságot érzékel, így kisebb eséllyel fog felébredni.
Természetesen a hordozás sem old meg minden problémát, sok baba például ilyenkor nyáron nehezebben viseli a meleget hordozókendőben. Vannak olyan gyerekek, akik nehezebben birkóznak meg a külső ingerekekkel, így hordozókendőben akár egy szokások beszélgetés hangjaira is könnyebben felébrednek, ők valószínűleg jobban kipihenik magukat egy lesötétített szobában a mamájuk vagy papájuk mellkasán.
Amivel azonban a legegyszerűbben és legkényelmesebben biztosíthatjuk a nyugodt alvást, az a testkontaktus. Aminek a megvalósításának egyik eszköze lehet a hordozás.
A babáink alvását jelentősen befolyásolja a táplálkozásuk is (szoptatott babáknál az édesanyáé). Lefekvés előtt közvetlenül ne fogyasszunk tehát ébresztő étkeket, mint pl. cukrozott, erősen zsíros, fűszeres ételek, vaj és margarinfélék, vörös húsok, fehér liszt, rizs, krumpli.
Együnk helyette pulykahúst, tonhalat, joghurtokat, kemény sajtokat, szójakészítményeket, banánt, avokádót, melyek kifejezetten álmosító hatásúak.
Ezen kívül persze fontos, hogy kellemes, nyugodt környezetet biztosítsunk babánknak ahhoz, hogy álomba szenderüljön. Ne várjuk el tőle, hogy egy nagybevásárlás után - habár láthatóan hulla fáradt - elaludjon, segítsünk neki egy kellemes fürdővel, tompa fényekkel, halk beszélgetéssel, akár egy masszírozással.
Jó éjt! :)
Képek forrásai:
2012. május 7., hétfő
2012. március 27., kedd
Végre, végre!
Vagyis mondhatnám azt is, hogy "endlich, endlich!", hiszen Németországból érkezett meg az első fecske, ami remélhetőleg megcsinálja azért a hőn áhított nyarat. Egy orvosi "állásfoglalásról" van szó a hordozással kapcsolatban, mely a napokban jelent meg az ärztezeitung.de-en Wolfram Hartmanntól, a Német Gyermek és Ifjúsági Orvosok Szövetségének elnökétől.Az eredeti szöveg itt olvasható.
Hartmann szerint az arccal kifelé hordozás káros lehet, hiszen a lábak a saját súlyuknál fogva lógnak, ez pedig a még puha, könnyen formálható csípőízületeknek nem tesz jót (nem az optimális pózban vannak a lábak). Ugyanez a helyzet akkor is, ha a hordozóeszköz alja túl keskeny (nincs meg a térdhajlattól térdhajlatig érő alátámasztás).
Sokkal helyesebb a babákat felhúzott térdekkel és enyhén terpesztett lábakkal, valamint a hordozó személy felé néző arccal hordozni.
Arról pedig, hogy miért ne hordozzunk kifelé, írtam már korábban.
Sokkal helyesebb a babákat felhúzott térdekkel és enyhén terpesztett lábakkal, valamint a hordozó személy felé néző arccal hordozni.
Arról pedig, hogy miért ne hordozzunk kifelé, írtam már korábban.
2012. március 1., csütörtök
Kissúlyú babák hordozása - workshop
Egy újabb, fantasztikus kezdeményezésre szeretném felhívni a figyelmeteket!
Abban a szerencsében volt részem, hogy személyesen is részt vehettem a Manócsomag Alapítvány és a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület ötletének életrehívásában, így szerveződhetett egy workshop a koraszülött/kissúlyú babák hordozásáról, melyet 2012. február 26-án tartottunk Budapesten.
A workshop célja már végzett hordozási tanácsadók továbbképzése volt, akik immáron megfelelő szakmai kompetenciával rendelkeznek ahhoz, hogy koraszülött babás családokat megfelelő tanácsokkal és segítséggel lássanak el a hordozás terén.
A workshop során a résztvevők elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek a koraszülött babák általános jellemzőiről, a koraszülés okairól, a kenguru-módszerről és eredményeiről, a koraszülött babák és ikerbabák hordozásának sajátosságairól valamint megismerték a koraszülöttek körében leggyakrabban előforduló speciál eseteket, helyzeteket, melyek a hordozás terén is különleges odafigyelést igényelnek. Pszichológus előadónk pedig felkészítette a csapatot a koraszülöttekkel és szüleikkel való közös munkára.
Elfogultság nélkül mondhatom, hogy sikerült olyan szakembereket képeznünk, akikhez bizalommal fordulhatnak a koraszülött babás családok, hisz mind emberileg mind szakmailag a legjobb kezekbe kerülnek általuk.
A Manócsomag Alapítvány vállalja, hogy ezeket a tanácsadókat összekapcsolja az érdeklődő családokkal és koraszülöttek hordozására alkalmas hordozó- és karikáskendőkkel látja el.
2012. február 4., szombat
Kis esti szövéstan :) avagy mi is kerül sokezerbe egy pár méteres "anyagdarabon"?
Szerencsére ma már nem 1-2 kendőtípus közül kell választanunk, ha hordozni szeretnénk. Több, csúcsminőségű kendőt gyártó cég rengeteg modellel árasztja el a piacot. Rengeteg szín, méret, anyagösszetétel, vastagság és szövéstípus közül választhatunk, ennek következtében azonban gyakran felmerül a kérdés, melyik legyen az igazi?
Elöljáróban fontosnak tartom elmondani, hogy nem véletlen, hogy a hordozókendők szövésével kifejezetten erre specializálódott cégek foglalkoznak. A jó minőségű hordozókendőnek több kritériumnak kell megfelelnie, hogy valóban biztonságos és élvezetes legyen benne a hordozás. Gyakran találkozunk rosszalló tekintetekkel azzal kapcsolatban, ha súlyos ezreket, tízezreket adunk ki egy látszólag teljesen ugyanolyan anyagcsíkért, amit a méterárú boltban az ár töredékéért megkaphatnánk...Látszólag. Igazából a különbséget csak az fogja érezni, érteni, aki próbálta már mindkettőt, hiszen a gyakorlatban ég és föld a különbség mind minőségben, mind komfortérzetben és nem utolsó sorban biztonságban.
A jó minőségű hordozókendő elsődleges ismérve, hogy minőségi fonalból készül. Érdemes tehát a gyártóknál ennek utánanézni, utánakérdezni. Amennyiben a gyártó nem rendelkezik megfelelő minősítésekkel, gondolkodjunk el a tőlük való vásárláson. Figyeljünk arra, hogy honnan származik a fonalak alapanyaga (a legjobb, ha biogazdaságokból), milyen festési eljárással és festékkel kezelik a fonalakat (a legjobb, ha szövés előtt, bevizsgált, méreganyagokat nem tartalmazó festékekkel dolgozik a cég - hiszen gondoljunk csak bele, a legtöbb kisbaba nyalogat, rágcsál mindent, ami a szája közelébe kerül, nem lesz ezalól kivétel a hordozókendő sem). A jó minőségű alapanyagnak természetesen ára van.
Ezen kívül fontos még figyelembe venni az anyag szövését, sűrűségét is. Ebben szeretnék segítséget nyújtani a következőkben a különféle szövéstípusok és tulajdonságaik bemutatásával.
Szövettípusoknál megkülönböztetünk ún. szövött és hurkolt- kötött szövetet. Az alapvető különbség a két típus között az, hogy a szövött kelmék mindig két, egymásra merőleges fonalszálból, ún. hosszanti,- és keresztszálból készülnek, míg a hurkolt- kötött textilek egy fonalszál felhasználásával
Hurkolt- kötött textilek - avagy a rugalmas kendők
Dzsörzé (jersey) néven is ismertek, azaz ezek az ún. rugalmas kendők. Létezik single jersey és double jersey. A szövésképe a hurkolt anyagnak teljesen úgy néz ki, mint egy kézzel kötött darab. A színén sima szemek, azaz kis "V"-k láthatóak, a visszáján fordított szemek= single jersey. A hétköznapokban a sima pólóanyagoknál találkozhatunk ilyennel.
Dzsörzé (jersey) néven is ismertek, azaz ezek az ún. rugalmas kendők. Létezik single jersey és double jersey. A szövésképe a hurkolt anyagnak teljesen úgy néz ki, mint egy kézzel kötött darab. A színén sima szemek, azaz kis "V"-k láthatóak, a visszáján fordított szemek= single jersey. A hétköznapokban a sima pólóanyagoknál találkozhatunk ilyennel.
A double jerseynél a visszáján is sima szemek láthatóak. Ha megszakad a fonal, akkor leesik a szem, azaz tovaszalad, lyuk keletkezik. Minden irányba elasztikusak.
Példa: single jersey: JPMBB, double jersey: Moby wrap
A kötött anyagnál a hurkolás már bonyolultabb, a szemek függőlegesen hurkolódnak egymásba egyszer bal egyszer pedig jobb irányba dőlve. Ha megszakad a szál, nem keletkezik leeső szem, és így lyuk sem. Keresztirányba elasztikusabb, mint hosszanti irányba.
Példa: Didymos rugalmas kendője
Szövött textilek
A szövésképet, ahogy említettük, két, egymásra merőleges szál alkotja. A hosszanti szál fix a keresztszál pedig végtelen. Leggyakoribb szövéstípusok:
1. Vászonszövés
2. Egyszerű sávolyszövés
3. Keresztsávoly szövés
4. Gyémántsávoly szövés
5. Szatin vagy atlasz szövés
1. Vászonszövés (a szálak haladása egyik oldalon: föl-le-föl-le, egyel eltolva):
5. Szatin vagy atlasz szövés
1. Vászonszövés (a szálak haladása egyik oldalon: föl-le-föl-le, egyel eltolva):
A két szál távolsága egységnyi, a kendő mindkét oldala ugyanolyan. Stabil, erős anyag, azonban könnyen hasad és rugalmatlan, így hordozásra teljesen alkalmatlan. (ilyen pl. a lepedő)
2. Sávolyszövés (a szálak haladása egyik oldalon: föl-le-le, eggyel eltolva)
A keresztszál kihagy két hosszanti szálat a következő sorban pedig egy hosszanti szállal odébb csúszik, így alakul ki a jellegzetes "gerinc"-mintázat, voltaképpen diagonálisan elcsúszik. Jellegzetes sávolyszövet a például a farmer (jobb oldali kép). Szintén könnyen hasad, gondoljunk csak fiatalkorunk farmerszaggató időszakára :)
Az egyik színből 2x annyi látszik, mint a másikból, így ennél lehet, hogy a két oldal eltérő árnyalatú.
3. Keresztsávoly szövés
Az egyik sorban jobbra, a következőben balra tolódik el a hosszanti szál átugrása, így alakul ki a "kereszt" sávoly. Ez a szövet simulósabb a vászonszövetnél, a keresztsávoly pedig diagonális irányban elasztikusabb, szilárd testen meghúzva felveszi annak a formáját, miközben erős tartást biztosít.
A diagonális rugalmasság a minőségi hordozókendő alapvető tulajdonsága. Ez azt jelenti, hogy a kendp keresztben és hosszában stabil, átlós irányban viszont rugalmas, így lehetővé teszi a feszes, csigolyáról csigolyára történő megfelelő alátámasztást és ezzel párhuzamosan elegendő teret ad a a baba gerincének egészséges görbületéhez.
A szálak haladása az egyik oldalon: föl-le-föl-le és föl-föl-le-le váltakozva és elcsúsztatva
Mindkét oldal ugyanolyan színű, és szépen kivehetőek a pici erre-arra mutató vonalkák. Keresztsávoly szövésű kendők mindkét oldala ugyanolyan színű. ettől eltérni csak utólagos festéssel lehet. Keresztsávoly kendők jellemzően a csíkos kendők. Hordozás szempontjából a legalkalmasabb szövéstípus.
Mamamis Girasol (itt kevésbé jól kivehető a szövéstípus, mert különböző vastagságú a kereszt és a hosszanti szál)4. Gyémántsávoly szövés
Tulajdonságaiban nagyon hasonló a keresztsávoly szövéshez, mintázata gyémántra hasonlít:
5. Szatin vagy atlaszszövés ( szálak haladása az egyik oldalon: föl-le-le-le-le, kettesével csúsztatva)
Biztosan mindenki ismeri: a damaszt textíliák például ezzel a technikával készülnek. Jelentése sima, fényes felület. Double face szövés is, ami lehetővé teszi, hogy az anyag színe és fonákja különböző (akár teljesen eltérő) színű lehessen - innen ismerhetőek fel könnyen. A keresztszál minden 5. hosszanti szálnál ugrik fel és a következő sorban arrébb tolódik két hosszanti szállal. A keresztszálak nem érintik egymást közvetlenül egy oldalon, ezáltal a szövet instabil, a szálak könnyen elcsúsznak egymáson.
Jaquarde nem szövési technika, voltaképp az ilyen kelmék a fentiek közül 3 alapvető szövéstípusból (vászon, sávoly, atlasz) adódnak jaquarde szövőgépen. Jelentése voltaképp nem más, mint "anyagában mintás". A különböző szövéstípusok egymás melletti alaklamazása lehetővé teszi a bonyolult/ színes ábrákat a kelmében.
Ez lényegében annyit jelent, h nem egységes, hanem valamilyen alapszövést megtör minta.
Ellevill Zara:
Minél nagyobb terjedelmű és aprólékos egy minta, annál instabilabb a kendő, mert ilyenkor a szövéstípusok sűrűn váltják egymást. Hordozókendőnek a kisebb, nem túl aprólékos és keresztben nem sűrűn váltakozó minta ideálisabb, mint a keresztben sűrűn váltakozó kicsi minta. Például a Didymos Ninók (balra) megfelelőbbek a Didymos Welleneknél (jobbra).
Didymos Wellen közelről (látszik, hogy jóval szellősebb a minta szövése)
Didymos Nino közelről
A Didymos indiók is jaquarde kendők, de ezeknek a szövése speciális gépen történik. Jellemzőjük, hogy sokkal elasztikusabbak, mint a mintás jaquard kendők, ami abból adódik, hogy egyrészt a keresztszál sokkal vékonyabb, mint a hosszanti szál, másrészt magából a szövési technikából, miszerint a keresztszál egyszerre több hosszanti szálat ugrik át, viszont ellensúlyozván, nem tolódik szabályosan soronként (mint az atlasznál), hanem egyedi mintát követ. Az ilyen típusú kendők puhák, ölelősek, de a velük való kötések nagyobb súly alatt már nagyobb eséllyel lenyúlnak, szétcsúsznak. Ez a sok, egymást érintő különféle mintázatból adódik.
Ez persze nem jelent veszélyt a hordozásra nézve, sőt, nagyon sok hordozó szülőnek ezek a minták a kedvencei.
Összefoglalva: a szövéstípusok tekintetében a legalkalmasabb szövés a keresztsávoly. Azonban nem elég csak a szövés típusát figyelembe venni, hiszen rengeteg múlik a fonal minőségén és sűrűségén is. Ezáltal két ugyanolyan szövésű de különböző kendőmárkánál is hatalmasak lehetnek a különbségek (mint pl a Lada és a VW is mindkettő autó, de azt hiszem nem kell magyarázni, hogy mégis miért választanánk inkább az utóbbit :) )
Nem elég tehát a kendőválasztásnál a szövéstípust kikötni, mindenképpen ajánlatos ezekből is a minőségit keresni (Didymos, Storchenwiege, Girasol, Claire Pola, Lana).
A hordozókendőknél nem csak a szövéstípusok lehetnek eltérőek, de a fonalak összetétele is. Így megkülönböztetünk pl. 100%-os pamut illetve kevertszálas modelleket. A kevertszálasoknál általában a pamutot keverik len, gyapjú és selyemszálakkal. A cél az előbb említett szálak előnyös tulajdonságainak kihasználása (pl. a gyapjú télen fűt, a selyem antibakteriális hatású, a len erős, jól tartó)
A kevertszálas kendők hátránya azonban, hogy a különböző alapú szálak különbözőképpen viselkednek, pl. a pamut sokkal rugalmasabb mint a lenszál, így avatatlan kéz nehezebben bánik velük valamint gyakrabban fordulhat elő, hogy a kezdetben feszesnek tűnő kötés lazul, szétcsúszik.
Kezdő kendőzőnek én a fentiekből következően mindig egy használt, jól betört, tiszta pamut, minőségi keresztsávolyt kendőt ajánlok. Talán furcsának tűnthet, a "használt, jól betört" kifejezés. A hordozókendők általában a gyártószalagról, szövőszékről lekerülve kevésbé kezesek, adott esetben kemények, csúszósak is lehetnek, így az új kendőkkel nehezebb kötni. Ezen segíthet egy mosás (kizárólag folyékony, optikai fehérítőt nem tartalmazó mosószerrel (egyébként károsodnak a szálak) és ecetes öblítéssel - egyéb öblítőszer használata tilos!) és vasalás is.
A szövéstechnika miatt az "instabilabb" jaquarde kendöket minden mosás után feltétlen gőzölős vasalóval ki kell vasalni. A gőztől és a vasalástól a mosás során felborzolódott és a lazább szövéstechnika miatt elmozdult szálak, újra a helyükre kerülnek, fixálódnak, ezáltal a kötési tulajdonságuk is jobb lesz.
Ebből kifolyólag a keresztsávoly kendőket nem kell vasalni. A szövéstechnika egy stabil kendőt eredményez, ami átlós irányban elasztikusabb, kereszt-, és hosszanti irányban stabil, ha vasaljuk, akkor fixáljuk a szálakat, az ilyen kendőket vasalás után nehezebben lehet kötni.
Ebből kifolyólag a keresztsávoly kendőket nem kell vasalni. A szövéstechnika egy stabil kendőt eredményez, ami átlós irányban elasztikusabb, kereszt-, és hosszanti irányban stabil, ha vasaljuk, akkor fixáljuk a szálakat, az ilyen kendőket vasalás után nehezebben lehet kötni.
A puhítás másik módszere a fonás. Fontos tudni, hogy nem a befont állapotban történő tárolás, hanem a sűrű ki-befonás az, ami puhítja a kendőt.
Végszó: Mint az életben elég sok mindenben, a megfelelő hordozóeszköz kiválasztásában sincs egy igazság. Kinek egyik, kinek másik kendő nő a szívéhez és teljesen mindegy, hogy milyen okból. Különbözőek vagyunk különféle igényekkel. Így azt javaslom, ha lehetőségünk van rá, ne sajnáljuk az időt vásárlás előtt a hosszas próbálgatásra. Kölcsönözzük klubokból különféle szövésű és alapanyagú kendőket, teszteljük őket hosszabb ideig (mindenképp ajánlatos több napig hordozni egy kendőben, mert 5 perc felpróbálásból nem derülnek az előnyök és hátrányok) és így válasszunk hozzánk és babánkhoz illőt. A legfontosabb szempont az legyen, hogy olyan kendőt használjunk, amivel öröm a hordozás!
Ez a bejegyzés R-né Pogány Orsi (Pogi) és Henrietta Königskötter (Hena) ClauWi hordozási tanácsadók segítségével és gyűjtése alapján készült, valamint az ő hozzájárulásukkal került a blogba. Köszönöm!!!
2012. január 28., szombat
Újra a KISS - szindrómáról
Írtam már erről a témáról korábban, az elméleti részét itt olvashatjátok. Az utóbbi időben sokan megkerestetek KISS-szindrómáról szóló kérdésekkel, több alkalommal is felmerült ennek az állapotnak a lehetősége, ezért gondoltam, hogy érdemes lenne róla mégegyszer is írni.
Elöljáróban: A KISS szindróma külsődleges jelei általában valamilyen asszimetriához kapcsolódnak, ezek fogom bemutatni a következőkben. Jó azonban tudni, hogy az újszülötteknél a születésük után gyakran tapasztalható pl. tartásbeli asszimetria, anélkül, hogy hogy ennek bármi kóros háttere volna. Ez a méhen belüli tartás következménye, amely értelemszerűen nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. Hasonlóan ehhez tipikusan szüléskor előforduló jelenség, ahogy a baba áthalad a szülőcsatornán, kialakulhat ödéma az arcon vagy a koponyán és ettől asszimetrikus arccal, vagy fejecskével születik a kicsi. Vérömleny is keletkezhet a nyomás miatt a fej bőre alatt, ami szintén a koponya asszimetriáját okozza. Ám az ilyen jellegű asszimetriák az első napok, hetek, az első par honap alatt szép fokozatosan csökkenek, és eltűnnek. Azonban ha ez nem történik meg, vagy szülőként számunkra is megmagyarázhatatlan okból aggódunk, akkor érdemes szakemberhez (gyógytornászhoz, gyermekneurológushoz, konduktorhoz) fordulni. Inkább egy felesleges út az orvoshoz, mint egy kezeletlen probléma. (köszönet az újszülöttkori asszimetriával kapcsolatos információkért dr. Feyér Gabriella gyermekorvosnak (aki nem mellesleg kedves ismerősöm és a ClauWi hordozási tanácsadók sorát erősíti))
Azt azonban kérlek ne felejtsétek, én nem vagyok sem orvos, sem KISS-specialista, csak a tanult ismereteimet és tapasztalataimat tudom tovább adni, de diagnózist ne várjatok tőlem. Nem tudom és nem is akarom megítélni, hogy egy baba KISS-szindrómás, vagy "csak" ferde-nyak szindrómája van, esetleg izomtónusbeli eltérése, ezeknek az eldöntése szakemberek feladata.
Elöljáróban: A KISS szindróma külsődleges jelei általában valamilyen asszimetriához kapcsolódnak, ezek fogom bemutatni a következőkben. Jó azonban tudni, hogy az újszülötteknél a születésük után gyakran tapasztalható pl. tartásbeli asszimetria, anélkül, hogy hogy ennek bármi kóros háttere volna. Ez a méhen belüli tartás következménye, amely értelemszerűen nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. Hasonlóan ehhez tipikusan szüléskor előforduló jelenség, ahogy a baba áthalad a szülőcsatornán, kialakulhat ödéma az arcon vagy a koponyán és ettől asszimetrikus arccal, vagy fejecskével születik a kicsi. Vérömleny is keletkezhet a nyomás miatt a fej bőre alatt, ami szintén a koponya asszimetriáját okozza. Ám az ilyen jellegű asszimetriák az első napok, hetek, az első par honap alatt szép fokozatosan csökkenek, és eltűnnek. Azonban ha ez nem történik meg, vagy szülőként számunkra is megmagyarázhatatlan okból aggódunk, akkor érdemes szakemberhez (gyógytornászhoz, gyermekneurológushoz, konduktorhoz) fordulni. Inkább egy felesleges út az orvoshoz, mint egy kezeletlen probléma. (köszönet az újszülöttkori asszimetriával kapcsolatos információkért dr. Feyér Gabriella gyermekorvosnak (aki nem mellesleg kedves ismerősöm és a ClauWi hordozási tanácsadók sorát erősíti))
A leggyakrabban olyan anyukák fordultak hozzám, akiknek a babájának van ún. kedvenc oldala. Ez annyit jelent, hogy a baba pl. csak egyik oldalra nézeget vagy csak az egyik mellből hajlandó enni, nem szeret hason/háton lenni. Ezek a szülők jórészt már túl voltak a gyermekorvosi látogatáson, ahol a legtöbb esetben azt a tanácsot kapták, hogy tegyék át a másik oldalra a játékokat, vagy adjanak csak a másik mellből enni a picinek (mondván, ha igazán éhes lesz, majd odafordul), vagy fektessék csak hason/háton, majd megszokja. Nem, nem fogja, hiszen fájdalmai vannak eközben! Még ha nem is a KISS áll a háttérben, hanem egy izomrövidülés, akkor is fáj a kicsinek az adott mozdulat kivitelezése, ezért is nem csinálja. Mindenképpen azt javaslom, hogy ilyen esetben vigyük a babát konduktorhoz, gyógytornászhoz! Ha a torna több kezelés után sem hoz javulást, vagy csak átmenetit (pár napra megszűnik az egyoldalasság, aztán újra visszatér), akkor már arra kell gyanakodni, hogy a probléma nem csak az izomkat érinti, hanem a csigolyákat is (a KISS szindróma izmok tornáztatásával nem gyógyítható, hisz attól a csigolyák még nem kerülnek a helyükre).
A KISS szindróma egyik jele lehet az ún. kifli tartás. Ezt a tartás a baba oldalra és előre/hátra is felveheti, ahogy az alábbi képen is látható. A baba azért veszi fel ezt a kényszertartást, mert testének kiegyenesítése fájdalommal jár, így kompenzálja ezt. Fontos tudni, hogy ha ezt a kényszertartást nem oldjuk, akkor az izmok is ehhez alkalmazkodnak, az egyik oldalon megrövidülnek, a másik oldalon pedig megnyúlnak (pl. az első kép esetében a bal oldalon alakulhat ki rövidülés a másikon nyúlás)
A KISS-szindróma másik ismérve a fej jellegzetes tartása.
Forrás (1.kép): http://www.kindertherapie-raubling.de/Kiss-Syndrom.htm
Forrás (2.kép): http://www.kiss-kid.de/site_fr/fr_kiss_biedermann.html
Ennek oka a következő 3D-s röntgenfelvételen tisztán látszik. Az elmozdult Atlas és/vagy Axis csigolyák vonalát követi a fej, így alakul ki ez a jellemző oldaltartás. Itt jegyezném meg, hogy sokszor az ilyen fejtartás mögött az ún. ferde nyak szindróma (torticollis) áll, ami a fejbiccentő izmokat érinti (bővebben erről itt). Laikus számára a két szindróma megkülönböztetése szinte lehetetlen, mert mindkettő hasonló tünetekkel jár, mindenképpen bízzuk a diagnózist szakemberre. Röntgennel egyértelműen kimutatható a különbség, hiszen a ferde nyak szindróma esetében nincs eltérés a csigolyáknál.
Újabb árulkodó jel lehet - és tanácsadói praxisomban ezzel találkozom a leggyakrabban a ferde fejtartás mellett - amikor a baba ívben hátrafelé feszíti ki magát az őt tartó szülő karjaiból. Hordozás szempontjából ez az állapot jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen a baba pont ellentétesen tartja magát, mint ahogy az kívánatos lenne (homorú hát gömbölyű helyett, egyenes, feszes lábak a felhúzott, laza lábtartás helyett). Mindenképpen gyors (meg)oldást igényel ez a tartás (akár KISS, akár izomtónus zavar okozza), hiszen a gerinc állása közvetlen hatással van a csípők, lábak állására, így azok fejlődésére is. Ha a baba nem tudja a számára legegészségesebb terpesztett guggoló tartást felvenni, csípői nagy eséllyel nem fognak tudni egészségesen fejlődni (egyes KISS-szakértők szerint a csípőficamok nagy részében is szerepe van a KISS-szindrómának)
Az arc és a fej asszimmetriája is jellemző kísérője a KISS-szindrómának. Az alábbi képeken kiválóan látszik, hogy mit jelent ez: az egyik oldali arc, szem hangsúlyosabb (előrébb áll, szem nagyobb), az orr vonala eltér a középvonaltól. Gyakran megfigyelhető, hogy a baba buksija laposabb, illetve gyakran alakulnak ki kopasz foltok a hajas fejbőrön. Ez annak a következménye, hogy a baba - ellensúlyozva a fájdalmait - a már fentebb leírt kényszertartások egyikét veszi fel és így nyomást gyakorol ezekre a részekre.
Mindenképpen érdemes tehát utána járni, ha szülőként felmerül bennünk a gyanú, hogy gyermekünknek KISS-.szindrómája lehet. Azonban nagyon fontos tudni, ahogy ár az előző posztban is említettem, hogy a KISS-szindróma kezelhető és maradéktalanul gyógyítható így aggodalomra semmi ok. Sajnos Magyarországon nem bővelkedünk KISS-specialistákban, de azért fellelhetők a témában tevékenykedő szakemberek.
2012. január 17., kedd
A bölcsőtartásról
A mai napig él az a tévhit, hogy újszülött és egészen pici babákat fekvő pozícióban - ún. bölcsőtartásban - kell hordozni. Ez a témája ennek a bejegyzésnek.
"A kisbabának kemény, vízszintes felületen a helye, mert az tesz jót a gerincének." - hallja az újdonsült szülőpár. Ha megkérdezzük az ezt ajánló barátnőt, rokont, ismerőst, orvost (!), hogy miért is hasznos az egyenes felületen való fektetés kisbabánknak, akkor azt a választ fogjuk kapni, hogy így nem terhelődik a gerince. Ha vicces akarnék lenni, akkor visszakérdeznék, hogy vajon hogyan és kinek sikerül űrbéli körülményeket teremtenie otthon, ahol a súlytalanság állapotában tartja babáját, hogy legyőzze a gravitációt (ami bármilyen helyzetben is vagyunk, hat ránk), de hogy lássátok, valóban komolyan érdekel, hogy mi motiválja az ilyen tanácsot adókat, vizsgáljuk meg közelebbről a dolgot!
Az újszülött hordozása c. posztban írtam már arról, hogy milyen és miért fontos az egészséges csípőfejlődés szempontjából az optimális terpesztett guggoló tartás. Ebben a pozícióban tehermentesül a gerinc, a csípők és a lábak, az ízületek, inak és izmok ellazult állapotban vannak. Amiről még nem esett szó, az a gerinc és a csípő (medence) kapcsolata, valamint a gerinc felépítése.
A gerinc, a medence és lábak szoros kapcsolatban vannak egymással (gerincet a lábakkal a medence, a medencét és a gerincet pedig a keresztcsont és a szakroiliákális ízület köti össze)
Az egyik elmozdulása hatással van az összes többire. Egyszerű gyakorlatokkal ezt könnyen ki lehet próbálni: álljunk lazán, egészséges tartásban, majd domborítsuk/homorítsuk a hátunkat és figyeljük hogy mi történik a medencénkkel (előre-hátra billen). Próbáljuk meg egymástól függetlenül mozgatni ezt a két testrészünket! Nem fog sikerülni. :) Most álljunk egyenes háttal egy fal mellé és figyeljük, hogy mi történik a csípőnkkel! Vajon képesek lennénk ebben a pozícióban felemelni a combjainkat, hogy az említett bejegyzésben leírt optimális tartásba hozzuk a csípőinket? (ugyanezt kipróbálhatjuk földön hanyatt fekve is: ügyeljünk arra, hogy azok a részeink, amelyek érintkezek a talajjal, maradjanak is ott és így próbáljuk felemelni a combunkat (max. derékszögig fog sikerülni, ha nem emelkedünk el a talajtól)
Az egyik elmozdulása hatással van az összes többire. Egyszerű gyakorlatokkal ezt könnyen ki lehet próbálni: álljunk lazán, egészséges tartásban, majd domborítsuk/homorítsuk a hátunkat és figyeljük hogy mi történik a medencénkkel (előre-hátra billen). Próbáljuk meg egymástól függetlenül mozgatni ezt a két testrészünket! Nem fog sikerülni. :) Most álljunk egyenes háttal egy fal mellé és figyeljük, hogy mi történik a csípőnkkel! Vajon képesek lennénk ebben a pozícióban felemelni a combjainkat, hogy az említett bejegyzésben leírt optimális tartásba hozzuk a csípőinket? (ugyanezt kipróbálhatjuk földön hanyatt fekve is: ügyeljünk arra, hogy azok a részeink, amelyek érintkezek a talajjal, maradjanak is ott és így próbáljuk felemelni a combunkat (max. derékszögig fog sikerülni, ha nem emelkedünk el a talajtól)
Térjünk most vissza az ágymatracon vízszintesen fekvő csecsemőnkhöz! Ugyanúgy, ahogy mi, ő sem fogja tudni felvenni a békapózt, így az ízületei, csontjai nem kerülhetnek ellazult állapotba. Ha a csípő nincs ellazulva és helyes pozícióban, az kihat a gerincre is. Tegyük fel hát újra a kérdést: Valóban nem terheli a gerincét a vízszintes felületen való fekvés? (és teljesen mindegy hogy ez hanyatt, oldalt, vagy hason történik - hozzátenném, hogy a 3 közül csípőfejlődés szempontjából a legrosszabb a hason történő fektetés)
A másik pont, amiről még nem beszéltem, az a gerinc felépítése. Gerincünk - leegyszerűsítve - csigolyákból és porckorongokból áll. A porckorongok a csigolyákat összekötő elemek, melyeknek feladata, hogy felfogják és tompítsák a gerincet érő hatásokat (nevezhetjük őket "ütköző elemeknek" is). Ezeket a hatásokat függőleges helyzetben képesek optimálisan ellensúlyozni (hiszen így is helyezkedek el a csigolyák közt), vízszintesen erősen korlátozottak. Egy kisbaba csigolyái és porckorongjai is fejletlenebbek, mint egy felnőtté, így még kívánatosabb, hogy olyan hatásoktól, melyek terhet jelentenek ezekre a szerv(része)ekre, kerüljük. Természetesen a babaszobában a kiságyban fekve ilyen jellegű probléma nem lép fel, de a babát karunkban fektetve ringatva vagy épp babakocsit tologatva már felmerülhet a kérdés...
A bevezető után térjünk vissza a bölcsőtartásos hordozásra! Kétfajta bölcsőtartás létezik: az egyikben
a baba arca felfelé néz, szemből nézve a gerince nyitott U alakot ír le (ez látható a képen), a másik módon a baba felénk fordul és körbeöleli testével a hasunkat (ún. "has a hashoz" pozíció). Ránézésre a hátgerinc görbülete mindkét esetben megvan, de a megfelelő csípőfejlődéshez szükséges terpesz kivitelezhetetlen, hiszen a a kendő összeszorítja a baba lábait. A gerinc kvázi vízszintesen helyezkedik el, így az azt ért erőhatásokat (a hordozó személy mozgását) nem tudja kivédeni. A "has a hashoz" pozícióban a baba felül lévő lábának súlya pluszban nehezedik az alul lévőre, méginkább hátráltatva az egészséges csípőfejlődést.Bölcsőtartásos pozícióban - ha a kötés eléggé feszes ahhoz, hogy alátámassza a babát - könnyen előfordulhat, hogy a baba feje túlságosan előrenyeklik, mellkasához szorul (minél feszesebb a kötés, annál jobban). Ez egyrészt kényelmetlen, másrészt elzárhatja a szabad levegő áramlását. A baba (különösen, ha a kendőszárakat gondos szülőként is a fejére húzzuk, hogy nyugodtan pihenhessen vagy vastagon bélelt, kevéssé légáteresztő anyagú erszényekben hordjuk) a saját kilélegzett levegőjét lélegzi folyamatosan vissza. Ennek következtében a vérének szén-dioxid tartalma megemelkedik, egyre mélyebb álomba szenderül. Egészséges újszülötteknél ilyenkor azonnal fellép a túlélő reflex és mély levegőt vennének. De mi kell ehhez? Próbáljuk ki, lélegezzünk be egy mélyet, mi történik? Mellkasunk megemelkedik, gerincünk kiegyenesedik. Pont ez utóbbi az, amit egy bölcsőtartásba kötött baba nem tud megtenni, mert nem engedi a kötés...Természetesen ez extrém esetben fordulhat csak elő, de nem árt, ha tudunk a bölcsőtartás ezen oldaláról is.
Itt megjegyezném, hogy a bölcsőtartásos kötések mindegyike előre megkötött kötésmód (megkötjük és a baba csak utána kerül bele, utánaigazításra nem, vagy csak korlátozottan van mód), ami azt jelenti, hogy nagyon nehéz úgy eltalálni a feszességet, ami az optimális lenne. Ezáltal a saját súlyukat a gerincük és csípőjük viseli, a hordozókendő/eszköz pont a legfőbb funkcióját veszíti el (ti. a baba gerincét pontról pontra megtámasztja és a kicsi súlyát átvezeti a hordozó személyre tehermentesítve a babát)
A bölcsőtartás ajánlása melletti legfontosabb érv, hogy kiválóan lehet benne szoptatni, rövid időkre hasznos kötésmód. Különösen, ha babánk úgy szopik, mint a legtöbb újszülött - kicsit szopizik, elalszik, újra megébred, megint eszik picit és így tovább - nagyon hamar megnövekszik az eredetileg "rövid időnek" szánt szoptatás és az idő, amit a pici kendőben tölt. Hányszor halljuk, hogy a kisbaba az egész napot mellen töltötte...
A fenti hátrányokat végignézve tehát én azt tanácsolom, hogy szoptatáshoz is válasszunk inkább egy sokkal egészségesebb alternatívát, pl. a karikás kendőt (függőleges pozícióban).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)